Az
emberi erőforrás gazdálkodás elmélete, gyakorlata ez ideig csak olyan
oldalról közelítette meg a foglalkozatás és a humánmenedzsment kérdéskörét,
amely általánosságban vizsgálta azok szerepét, jelentőségét. A humánerőforrás
gazdálkodás vagy menedzsment ma már önálló tudománynak és önálló vezetési
feladatnak, funkciónak tekinthető. Kialakult az elméleti ismeretanyaga,
önálló módszertana és gyakorlata van. A felsőoktatási intézmények elsősorban
posztgraduális képzésben foglalkoztak az oktatásával, de ma már a felsőoktatási
reform eredményeként graduális szakok is megjelennek az emberi erőforrás
gazdálkodás oktatása területén. Ezek tananyagában ez ideig nem foglalkoztak
a fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek alkalmazásának, foglalkoztatásának,
vezetésének és irányításának, karrierépítésüknek speciális kérdéseivel.
A
Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kara ezen belül
a Vezetési és Munkatudományi Tanszék több mint egy évtizede foglalkozik
a humánerőforrás menedzsment kutatásával és oktatásával. Különféle szakok
tantervében önálló tantárgyként is oktatjuk ezt az ismeretanyagot. A
vezetési és menedzsment tantárgyak tananyagában pedig, ilyen témájú
modulokat alakítottunk ki. 1997-től kezdődően diplomát adó képzés formájában
humánmenedzser szakirányú továbbképzési szakot indítottunk és a Debreceni
Egyetem évente 40-50 ilyen diplomát ad ki. Az emberi erőforrás gazdálkodásával
és menedzselésével kapcsolatos szakok szakvezetője dr. Berde Csaba tanszékvezető,
egyetemi docens.
A
szakokon folyó képzés szervezéséért a Vezetéstudományi Tanszék a felelős.
Köztisztviselők továbbképzésére emberi erőforrás menedzsment programot
engedélyeztettünk 2002-ben, amely OKÉV 05-02-3102 regisztrációval rendelkezik.
Tehát mind a felnőttképzés, mind a graduális képzés területén több éves
oktatási és kutatási tapasztalatokkal rendelkezünk.
EsélyEgyenlőségi
Emberi Erőforrás Menedzsment tananyag kidolgozását indokolja az is,
hogy a statisztikai adatok szerint Magyarországon több, mint ötszázezer
fogyatékossággal élő személyt tartanak nyilván. Azonban, ha alaposabban
áttanulmányozzuk a rokkantnyugdíjasok és megváltozott munkaképességűek
számára vonatkozó statisztikai információkat, akkor arra a megállapításra
juthatunk, hogy jelenleg Magyarországon közel egymillió megváltozott
munkaképességű és fogyatékos ember él, akiknek az aktív foglalkoztatása
elenyésző. Ennek a munkaerő forrásnak az aktivizálása az elkövetkező
években, évtizedekben nagyon fontos gazdásági kérdéssé válik.